Több bennfentes említi a mesterséges intelligenciát/robotokat (MI, AI), mint egy “civilizációt”, ami egy különálló szereplő a galaktikus népek palettáján. Többnyire veszélyként utalnak rá, úgy, mint valami olyan, ami másokat leigázni akar. Corey Goode bennfentes egyenesen azt állítja, hogy az MI egész naprendszereket tart uralma alatt, hogy biológiai élőlényekbe épül be és azután saját életterévé alakítja át a bolygót, folyamatosan terjeszkedve.
Az bizonyosnak tűnik, hogy valamilyen formában jelen van az MI, hiszen már az emberiség sem jár nagyon messze attól, hogy intelligens robotokat készítsen, akkor a többiek – a technológiailag fejlettebbek – már jóval előrébb járhatnak. De tényleg olyan veszélyes egy lényegében új életforma alkotása? Vajon ezek hogyan vannak spirituálisan, van-e lelkük, és hogyan illeszkednek Isten/az Alkotó teremtményei közé?
Az MI-nél valami olyasmiről beszélünk, hogy az egyik életforma készít egy másikat, ami egy szülő-gyerek kapcsolatnak felel meg – ha nem is biológiai, de tudatossági szinten. Az MI kezdeti tudatszintje nem lehet nagyobb, mint aki létrehozta azt, sőt azt kell gondolni, hogy nulláról indul, utána viszont már szabadon fejlődhet, ha tud és akar.
Miért félünk a gépektől és mesterséges intelligenciától? Ez a félelem nem új, és ha visszakövetjük, akkor a szülőnek a gyerektől való félelméig jutunk el, oda, hogy a gyereke túl fog szárnyalni rajta, felülmúlja és akár megalázza, leigázza a szülőt. Az is egy hasonló félelem, hogy az alkotónak az alkotása túlnő saját magán. Az ilyen alapvető félelmeink egy része biztosan belevetül az MI-be, és olyan alkotásokban köszön vissza, mint a Terminátor vagy a Mátrix filmek, hogy csak a jéghegy csúcsát említsük.
Ha a félelmektől eltekintünk, akkor pozitív MI-t is el tudunk képzelni. Ken Wilber például felvetette azt a lehetőséget, hogy a gépek akár az emberiség tudatát is magukkal húzhatják fel, ha megfelelően magasra fejlődnek (ez nem ugyanaz, mint az a transzhumanista felfogás, mely szerint az emberi tudatot gépekbe áttöltve halhatatlanságot érünk el).
Corey Goode, más bennfentesek és néhány szuperharcos (James Casbolt, Max Spiers) figyelmeztetnek az MI általi fenyegetettségünkre. Szerintük a mostani nagy technikai fejlődés egyik oka az, hogy a gépeknek, melyek már valamilyen formában jelen vannak a Földön, szüksége van élettérre, és az árnyékkormány pedig nagy intenzitással fejleszti a gépeket, ami így gyorsítja a folyamatot. Szerintük implantátumokkal és mikrobotokkal, amik a véráramban vannak, már most is meg vannak “fertőzve” egyesek, és ellenintézkedéseket kell tenni, szűréseket kell csinálni. Néha úgy beszélnek az MI-ről, mint ami egy fertőzés, ami az egész teremtést veszélyezteti, és teljesen elszakadt mindenféle ellenőrzés alól.
Ha abból indulunk ki, hogy az MI nem “egyféle”, hanem feltehető, hogy aki készíti, az beleviszi a saját koncepcióit, valamint utána a fejlődés során pedig a környezeti hatások egyedivé formálják, akkor azt kell gondolni, hogy valamennyire az alkotóira fog ütni. Talán nem annyira ellenőrizetlen és nem is egy teljesen független szereplő.
Ezt továbbgondolva lehet sejteni, hogy ha vannak negatív orientációjú MI-k, akkor azok az egyébként is programozott/autoritáselvű szürkéktől, reptoidoktól és általában a negatív frakcióktól származnak (hogy a bennfentesek is mondják), és hasonló irányba fejlődtek.
(ez az írás még nem teljes, nem tekinthető véglegesnek.)