Alapkérdések

Nagyjából annyit tudunk biztosan, hogy nem egy nép látogat/figyel meg/lakik itt, hanem több. Sokféle nem földi élet és civilizáció képzelhető el: akik a föld alatt élnek alagútrendszerekben, vagy amely a Naprendszerünkben él egy bolygón, vagy olyan, amely a mi szemünk és műszereink számára láthatatlan. Akár már mindig is itt lakhattak mellettünk. Más népcsoportok közeli vagy távoli csillagrendszerekből jöhettek. Megint más lények pedig csupán robotok lehetnek, vagy lélek nélküli biológiai testű lények, esetlegesen mesterséges intelligencia által irányítva.

Szándékaik nem mindig egyértelműek, már csak azért sem, mert nem beszéljük ugyanaz a nyelvet. A materialista/redukcionista szemlélet szerint, mely abból indul ki, hogy az életnek az alapelve a önfenntartás és fejlődés, nem jöhetnek másért, mint élőhelyet szerezni és hódítani, vagy hogy tudományos kísérleteket végezzenek rajtunk. A valóság ennél biztosan jóval összetettebb. Elképzelhető, hogy legalább annyiféle céljuk van, mint az emberiségnek együttvéve – egyesek rombolni akarnak, mások építeni, és vannak megfigyelők, akik inkább nem avatkoznának közbe.

Elég biztosnak látszik, hogy a sokszínűségben előfordul olyan civilizáció, amely kihasználni próbálja az emberiséget, például genetikai állományának frissítésére/fejlesztésére. Azonban akad olyan is, amely a szabad akaratunkat figyelembe véve őszintén támogat(na) minket, ha kérjük, fenntartások nélkül. Ők ezt a szerepet vállalták, például azért, mert genetikailag a rokonaink.

A félelem egyik oka a tudatlanság. Ha megfelelően tájékozódunk, kiderül, hogy nem akarja senki porig rombolni a földet, vagy kiirtani az emberiséget, és átvenni a bolygót (és nem is lehetséges). A hollywoodi filmek nagyrészt a félelemre épülnek (mert így lehet eladni filmeket), és hozzájárulnak ahhoz az általános mondáshoz, amelyet a nemzeti érzületek is fűtenek, hogy “az idegenek veszélyesek”. Az igazság az, hogy van, akinek ártóak vagy ismeretlenek a céljai, de tudunk nem egy olyanról, akinek pozitív. A valóság sokkal bonyolultabb, mintsem hogy ezeket a civilizációkat be tudjuk skatulyázni jók meg rosszak közé.

Az ismeretlenek – részben földönkívüliek – által eltérített emberek száma elég magas, azonban ez nem arról kellene szóljon, hogy azon féljünk, “mikor visznek el minket”. Egyrészt ezek nem mindig negatív élmények, és lehet, hogy magasabb célt szolgálnak még számunkra is, másrészt gyakran nem véletlenül történnek adott emberekkel – ha nekünk nincs közünk ilyesmihez, nem is kell, hogy legyen.

Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a minket támogató galaktikusok körülöttünk vannak és figyelnek a Földre, a félelmek ellensúlyozásra kerülhetnek a pozitív üzenetek által. Sok forrás szerint ezek az entitások és a szellemi törvények sem engednének olyan atrocitásokat, mint egy egész bolygó pusztulása, mivel ez senkinek sem szolgálja a spirituális fejlődését. Az emberiség talán ahhoz elég tudatos, hogy ne legyen szükség erre.

A kétkedés legtöbbször hangoztatott oka állítólag az, hogy “nem látni senkit, semmit” (Fermi-féle kérdés: ha léteznek, akkor miért nincsenek itt?). A legtöbben elfogadják, hogy az univerzumban létezhetnek intelligens civilizációk, azonban úgy gondolják, ide nem jöttek, mert akkor már nyilvánosan bejelentették volna, vagy lenne hiteles kép róluk vagy közlekedési eszközeikről.

Ehhez a gondolatmenethez két lényeges ellenvetés van: az egyik, hogy mint ahogy a hagyományos tudomány is eljut most már oda, hogy elég sok Földhöz hasonló bolygó (exobolygó) létezik még a mi galaxisunkban is, tehát jóval több civilizáció van, mint ahogy azt manapság gondoljuk. Az univerzum tele van élettel! Ha pedig így van, csak az űrutazás lehetőségén múlik, hogy eljöttek-e ide vagy sem. A tudományos elméletek a fénysebesség közeli utazás elérésének tekintetében pedig folyton változnak, tehát hiba a mostani tudomány állásából kiindulni. A másik pont, hogy a kérdést spirituális szemszögből is meg lehet nézni, és ott alapvető elv az, hogy az embernek és emberiségnek kollektíven szabad akarata van, és ebbe beleavatkozni nem lehet senkinek. Ezért tehát hiába vannak körülöttünk sokan, ha csak az léphet velünk kapcsolatba, aki erre felkészült vagy engedélye van. És még azt se felejtsük el, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a mi műszereink vagy szemeink által látható lényekről van szó. Nagyon leegyszerűsítve kétféle csoport van körülöttünk: az egyik nem akar nyilvánosan beavatkozni a mi világunkba, a másik pedig azért nem akar látszani, mert rossz szándékaik egyértelműek lennének. Mindez akkor változik, ha a föld lakossága kollektíven úgy dönt, hogy most már legyen nyilvános. Ez a folyamat már elindult.

Az összeesküvés-elméletek jellemzői, hogy van egy belső logikájuk, amely megmagyaráz bizonyos dolgokat, viszont kevés ponton csatlakozik a valósághoz. A bizonyítékok valahogy eltűnnek, elrejtettek, nem férhetők rendesen hozzá.
A földönkívülieknél nem ilyen egyszerű a helyzet. Az egészet egyben kezelni helytelen lenne, mert amit exopolitikának hívunk, az sok lazán egymáshoz kapcsolt elmélet összessége. Ha csak a földönkívüliek létét nézzük, akkor azt látjuk, hogy a hagyományos tudomány és tények annyi ismeretlent, hézagot valamint ráutaló jelet mutatnak (ősi romok, ufó szemtanúk, modern exobolygók felfedezése), amiket összekötve a földönkívüliek létezése a leglogikusabb következtetés. A hivatalos álláspont, a köz által általánosan elfogadott hit az, hogy egyedül vagyunk. Ez így nem összeesküvés, hanem egy általános tudományos-szociális paradigma.
Talán az az izgalmasabb kérdés, hogy miért hisszük, hogy nincsenek, vagyis hogyan alakult ki ez a paradigma? Nem olyan rég, a 18. században és a 19. század elején sokkal természetesebb volt, hogy a Marson és máshol van élet (pl “vörös hangyák”). Azonban különösen az 50-es évektől kezdődött az a folyamat, amelyben a közvélemény egyre inkább a nem hívők irányába tolódott el. Ennek az oka lehet a kormány (és a kormány által a média és tudomány) propagandája, melyben a sok ufo látogatást cáfolták. Pedig ezek egyáltalán nem voltak konzekvensek: a roswelli incidensről a hivatalos álláspontot is többször revidiálták. Felmerül a kérdés, hogy lehet-e hinni egy szervnek, ami ennyire gyakran változtatja a véleményét, mert ez ezek szerint kevésbé tényeken alapszik, hanem inkább azon, ami épp akkor politikailag korrekt.
Ha léteznek földönkívüliek, abból még nem következik feltétlenül, hogy még bonyolultabb jelenségek, mint a szakadár társadalom és árnyékkormány is léteznek. Az elméletek itt viszont építményként épülnek egymásra: ha vannak földönkívüliek, és már látogatták is a Földet, akkor most miért nem látjuk őket? Ez egyértelműen valakire utal, aki elrejteni próbálja ezeket, azaz az árnyékkormányra, ha figyelembe vesszük, hogy az 50-es években alakult és azóta sokkalta gyakrabbak a látogatások. Ha a látogatások gyakoribbak lettek, akkor a hadsereg bizonyára vizsgálta a kérdést, hiszen ez a feladatuk, és ezután nyilván nem álltak meg a vizsgálat eredményénél, hanem valamilyen védelmet próbáltak kiépíteni. Azt feltételezni, hogy a hadsereg megvizsgálta és veszélytelennek találta és nem is foglalkozott ezzel többet, eléggé merész (gondoljunk arra, hogy ez egy világháború után és a hidegháború hajnalán történt).
Az exopolitika egy része spirituális természetű (ahogy a korábbi oldalakon taglaltuk), és ezért világnézeti kérdés. Összeesküvés helyett itt inkább arról van szó, hogy míg egy klasszikus összeesküvés-elmélet tárgyi tényekről szól, itt nem csak ez játszik szerepet: paradigmaváltás szükséges, hogy be tudjuk fogadni az exopolitikai valóságot.
A földönkívüliek létét összesküvésnek hívni olyasmi, mintha a vallásokat is annak hívnánk. Sok ateista ezt szívesen tenné, de azt elfelejtik, hogy a világ többsége vallásos vagy valamilyen formában hisz egy istenben: tehát nem a vallásosak az “összeesküvők”, hanem az ateisták, hiszen a többség dönti el, mi számít normálisnak. Ez a gondolatmenet megmutatja, mennyire értelmetlen ez a szó világnézeti különbségek leírására. Bizonyítékokat mindkét fél fel tud sorakoztatni, de végső soron mindenki maga, aki eldöntheti, mi az igaz számára.

A legmeglepőbb az, hogy sok fajta galaktikus lény mennyire hasonlít ránk külsőre. Az elbeszélések szerint a Földön járhatnak, és első pillantásra fel sem tűnne, hogy nem itt születtek. Akik nem ennyire hasonlítanak, azoknak is általunk emberinek tartott felépítése van (2-2 végtag, törzs, fej stb). Az másokat szolgáló lényeket jellemzően a szemükbe nézve ismerjük fel, mert bennük “szeretetet látunk”. Sokan persze nem láthatóak, mert a köznapi tudatállapotban nem vagyunk hozzá elég éberek, vagy mert különböző technikákat alkalmaznak, hogy ne legyenek láthatóak.
Jellemüket tekintve a harmadik dimenzión túli (mi tudatosságunkat meghaladó, vagy más anyagsűrűségben levő) entitásoknak nincsen egójuk, tehát nem beszélhetünk személyiségről. A lényegüket nem a tér és idővel (hagyományos történelem, tudomány által), hanem sűrűségek és analógiák, feladatok és minőségek fogalmakkal írhatnánk le jobban.

Más, amennyiben “Nem a fényekről az égen, hanem a hazugságokról a földön” szól (Stephen Bassett idézet). Tehát nem a fenomenológia, hanem az értelmezés, rendszerezés, lehetőleg minél szélesebb körű információszerzéssel foglalkozik. Az UFO jelenséget kiindulási pontnak tekinti. További információkat a titkos projektekben, árnyékkormányban dolgozó bennfentesek révén, spirituális közvetítés által és logikus/intuitív következtetésekkel próbál szerezni. A tudomány egy része spekuláció vagy valószínűség, ez azért, mert majdnem az összes információt titkos vagy nem ismerik el hivatalosan a tényeket. Az információk még az árnyékkormányban sem egységesek, de a hagyományos társadalom és tudomány számára teljesen ismeretlenek. A különböző források között mégis vannak olyan témák és alapok, amikről a legtöbben hasonlóan gondolkodnak.

Erre azt kellene válaszolni, hogy sehonnan. Ez az a terület, amelynél még a saját szemünknek (vagy távolba látó élményünknek) sem hihetünk, mert az agyunk és szellemi tevékenységünk is manipuláció tárgya lehet. Ha látunk egy furcsa fényt az égbolton, az bármi lehet, és ha repülő csészealj is, egy lehet a “mieink” közül, vagyis az árnyékkormányé. A felszólaló bennfentesek egy része téves információkat közöl, részben azért, hogy összezavarja az igazságot, vagy a szakadár társadalom egymás közti harcai miatt, részben pedig a legjobb ismereteit adja át, amikről kiderülhet, hogy nem teljesen igazak, mert vele is csak egy kis részét osztották meg az egész kirakós játéknak.

Nagyon kevés dolgot állíthatunk biztosan, a többit pedig fenntartással kell kezelni, az önrevízió állandó módszerével élve. Egy jó kiindulási pont a bennfentesek vallomásai, a közvetlen interjúk, ahol magunk eldönthetjük az információhoz tartozó forrás hitelességét.

Első látásra képtelenségnek tűnik, hogy 70 évig titokban maradjon egy egész társadalom és még ennyire kevés helyen szivárogna ki, hogy ennyire kevés bennfentes legyen.
Nyilvánvalóan mindenki titoktartásra van kötelezve, sőt sok esetben meggyőzetik velük, hogy ez mindenkinek a legjobb. Ne úgy képzeljük el, hogy aki a titkos projektekben az árnyékkormánynak dolgozik, és biztos tudása van galaktikus nemzetekről, az egyben spirituálisan fejlett is, vagy meg akarja osztani a tényeket mindenkivel. Nem biztos, hogy azonnal az jut eszébe, hogy bármi áron, akár az élete árán, tudatnia kell a többiekkel, hogy ezek a titkok léteznek, és be kell látni, hogy még igaza is lehet. Először is bizonytalan, hogy egyáltalán meghallgatnák-e. Talán a bulvárlapok hasábjain fog kikötni, a barátai meg kinevetik? Másrészt akinek már tudomása van a földönkívüliekről és mindennel, ami ezzel jár, annak már nem kell bizonyíték, ami néhány embernek itt. Neki nem fontos, hogy bármit bizonyítson és megossza a többiekkel, csak nekünk. Sőt, azt gondolhatja, hogy hamarosan úgyis kiderül, meg mások úgyis beszélnek erről az egészről, akkor ő minek kezdjen el, mikor ekkora kockázattal jár? Nem biztos, hogy mindenkinek ez az önmagát kockáztató, akár önfeláldozó magatartás a helyes.
Aki ott csak bedolgozik és kisegít, aligha van annyi információja és lehetősége, hogy a médiában visszhangot keltsen (és nem is tud sok mindent vagy csak kis darabkákat). Akinek nagyobb hatalma és tudása van, annak mindig nagyobb a felelősség is a vállán és csak úgy tud belekezdeni, ha jól felkészül és ügyesen választja ki, kivel kerül kapcsolatba.
A szakadár társadalom azért is vált külön, mert annyira más a valóság, amiben ők léteznek, mint amiben mi. Teljesen alapvető tények számukra, hogy vannak földönkívüliek, fejlett technológiák, űrutazás. Ezek teljesen más világnézeteket és más paradigmákat eredményeznek, ha valaki ezekben él benne mindennap. Tehát a távolság nem csak technikai, és nem csak az elmekontrollal csinálják a távolságot, hanem ez a két különböző világnézet is. Egy átlagos ember nem igazán talál közös talajt, és nem hisz el sokat abból, ami a másiknak mindennapi valóság.

Az exopolitika arról szól, hogy az emberiségnek (az árnyékkormánynak, és velük kapcsolatban álló civilizációknak) megvan a technológiája és már a gyártási kapacitása is ahhoz, hogy megszüntesse az emberi szenvedés egy részét: az éhezést és a környezeti katasztrófák nagy részét, és a megemelkedett tudatosság által az egymás közti háborúzás, bűnözés is visszaszorulhat, valamint az emberiség keletkezésének titka által a vallási ellentétek rendeződhetnek. A kulcs mindehhez persze az, hogy akarjuk is ezt, és erre szolgáltat muníciót az, hogy látjuk a jelenlegi állapot borzalmát, és a lehetséges békésebb jövőt – elérhető közelségben. Az exopolitikai valóság segít szembenézni magunkkal, sötét részeinkkel – ez az önismeret fontos része – és ezáltal spirituálisan továbbfejlődni.

A közzététel – a galaktikusok látogatásainak hivatalos elismerése – annyira nagy esemény, hogy most kell bekövetkezzen, amikor a kihívások is a legnagyobbak. A nemzetközi pénzrendszer most van tűrőképességének határán, ahogy volt már korábban is válságok, háborúk előtt. Minél sürgősebben szükség van a “hamis pénz” (adósság) megszüntetésére és a titkos technológiák hivatalossá tételére. Ez a két pont márpedig mind ahhoz kapcsolódik, hogy felismerjük, kiknek adtuk és adjuk át a hatalmunkat, és hogyan hagyjuk, hogy ezt csinálják velünk.

Egyébként aki exopolitikával foglalkozik, szenvedélyből teszi azt, mert valamilyen vonzódást érez ezekhez a tartalmakhoz, elméletekhez, nem pedig akadémikus tudományként. Már csak azért is, mert ebből nagyon kevesen tudnak megélni, ellenben nevetség tárgyává lenni annál inkább.

Honnan tudjuk, hogy nem csak feltűnést és pénzt akarnak keresni, vagy nem egyszerűen elmebetegek a bennfentesek?
A pszichés megbízhatóságról az gondoskodik, hogy sokan vannak, akikről lehet tudni, hogy nincsen pszichés betegségük és teljesen normális életük van. Persze emellett nagyon széles a paletta: biztosan van olyan is, aki kitalált dolgokat és csak híres akar lenni, vagy olyan, aki valamit látott vagy tud, és idővel – akár tudattalanul – kitalál hozzá dolgokat, hogy továbbra is érdekes legyen és rá terelődjön a figyelem. A személyiség ilyen torzulása előfordul egyeseknél, amikor rivaldafénybe kerülnek, de egyáltalán nem igaz mindenkire.
Olyanok is vannak, akik tényleg pszichés betegségekkel, függőségekkel küzdenek. Itt az a kérdés, hogy ez az átélt emlékek következménye-e, vagy eleve ilyenek, és a többit kitalálják.
Nem mindig azok a megbízható tanúk, akik mindent biztosan tudnak és sosem keverednek önellentmondásba. Aki valami nagyon szokatlant élt át, inkább bizonytalan és nehézségei lehetnek illeszteni az átélt élményeit az általunk megszokott valóságba.
Egy másik jelenség, hogy sok bennfentest elmekontroll technikákkal kezeltek, akár visszafiatalítottak, és terápiás eszközökkel kezdett megnyílni az emlékezetük. Ebben az esetben nem mindig marad tiszta az emlékezet, ezért előfordulhatnak tévedések. (Arról itt nem is beszélünk, hogy sokan vannak szándékosan téves információt hirdetők, és azok is két csoportra oszthatók: aki tudatosan, vagy aki tudattalanul terjeszt ilyesmit).
A hitelességet növeli egy sajnálatos dolog is: nem egyszer fordult elő, hogy bennfenteseket megöltek, vagy gyakrabban gyanús körülmények között haltak meg, vagy családtagjaik haltak meg. Sokszor balesetnek, gyógyszer túladagolásnak vagy öngyilkosságnak álcázzák ezeket a gyilkosságokat, ami még kellemetlenebb, mert a külvilág sem fogja egyértelműen azt látni, hogy amiatt az információ miatt ölték meg, amit megosztott vagy megosztani tervezett. Némi védelmet az nyújthat, ha a bennfentes minél szélesebb körben el tudja terjeszteni az információját, mert aki híres, annak feltűnőbb a halála. Egy másik használt módszer, hogy “biztosítást” kötnek úgy, hogy másoknak adnak leleplező dokumentumokat, hogy azokat hozzák nyilvánosságra váratlan haláluk esetén.

A “földönkívüli” szót azért használjuk az oldalon, mert egy átlagos ember számára magától értetődő, hogy mit jelent ez a szó, és sokszor nem is kell jobban meghatározni, hogy mire gondolunk. Ha viszont jobban beleássuk magunkat a témába, akkor sokkal árnyaltabbá válik a kép: egyrészt kiderül, hogy maga az ember is földönkívüli olyan értelemben, hogy nem ő fejlődött ki először természetesen, nem feltétlenül ő volt az első a bolygón, és egyébként is máshonnan érkező látogatók rakták össze a genetikáját.
Másrészt földönkívüliek lehetnek időutazó emberek is, akik a jövőből jönnek, de már máshogy néznek ki, például mint egy szürke. Ezek lehetnek emberek vagy hibridek is, de az ő idővonalukban ők egyértelműen a Föld lakosai. Harmadrészt ha figyelembe vesszük, hogy egy ember nem csak test, hanem lélek is, akkor a lélek vizsgálatánál kiderül, hogy egyáltalán nem minden emberi testben van emberi lélek. Egyrészt nem is biztos, hogy körülhatárolható az, mit jelent egy “földi lélek”, és sokan, akik kozmikus vándornak vallják magukat, ugyan sok inkarnációt vállaltak a Földön, de egyébként máshonnan érkeztek és nem ide valósiak. Megint másoknak nem voltak földi életeik, sőt, sok lény “besétál” egy emberbe már az élete során, hogy tapasztalatokat szerezzen egy ember szemszögéből.
Negyedszer lehetnek még a Földnek is olyan lakói, akiket nem ismerünk, de már évezredek óta itt élnek. Néhányak szerint a Belső Földben többféle nép lakik, akik nem emberek. Lehet, hogy ezek más sűrűségekből érkeznek, viszont a Földhöz kapcsolódnak, és egyáltalán nem értenének egyet azzal, hogy földönkívülinek mondjuk őket.

Hollywoodi filmek és sorozatok sokasága szinte minden esetben negatív képet fest a földönkívüliekről. Csak néhány filmben szerepelnek pozitívan. Ennek oka persze a fogyasztói társadalom és hogy a félelemre alapuló filmek iránt nagyobb igény látszik. A filmiparban a konfliktust előadó filmek körül van bevétel, legalábbis ezt erősíti a hivatalos média.
Egy másik oldalról nézve nem csak a magasabb bevétel, hanem irányított tevékenység is okozza a sugallt negatív képet. Sok bennfentes szerint mint a hagyományos média, úgy a hollywoodi filmek is néhány hatalmat gyakorló csoport birtokában vannak, akik cenzúrát gyakorolnak fölötte. Ezek a szakadár civilizáció vezetői, és nekik az elnyomás eszköze a félelem. Továbbá azt is elősegíti, hogy az emberek ne akarják, hogy a közzététel megtörténjen, hanem inkább a félelem miatt elutasítsák a földönkívüliekről való értesülést. Így a megszerzett technológiáik titokban maradnak. A hagyományos társadalom önmagát cenzúrázza: ha valaki földönkívüliekről beszél, akkor a többiek azt annak tulajdoníthatják, hogy túl sok hollywoodi filmet nézett. Legrosszabb esetben a filmek egy Project Bluebeam-nek nevezett intézkedés-sorozatot készítenek elő, mely abból áll, hogy holografikus úton rendeznek meg egy Függetlenség Napja-szerű eseményt és ezáltal rabszolgaságba vezetik a lakosságot. Ezeknek a tudattalanba való elvetését látjuk az olyan filmekben, mint a Függetlenség Napja.
Egy további értelmezés szerint a hollywoodi filmek – legalábbis egy részük – valójában a közzététel részei és éppen elősegítik, hogy a titok nyilvánosságra kerüljön. Az illuminátusok hagyományos felfogása szerint az emberiség most még nem elég fejlett, hogy a valóságot kezelni tudja, ezért fokozatosan kell bevezetni ezt a köztudatba. Valójában úgy tűnik, sok film és sorozat esetén nagyon sok részlet megegyezik a valósággal, például a Csillagkapu, a Star Trek és az X-Akták esetében, de még sokat sorolhatnánk. Az illuminátusoknak van egy technikája, mellyel “mindenki számára láthatóan elrejtik” ezeket: fantáziának álcázzák. A spirituális alapelvek miatt muszáj nekik egyféle “beleegyezést” kérni az emberektől ezen a módon. Az egy dolláros bankjegyen is ott vannak a szabadkőműves jelképek, de megtalálhatóak építészeti struktúrákban és szinte mindenhol. Kevesen veszik észre, hogy ezek nem magától értetődő jelképek, hanem szándékosan készítik.
Persze nem minden földönkívülis film és könyv rejtett utalás és valami szándék miatt létesül: a szövegírók és szerzők a kollektív tudattalanból merítenek anyagot, és ott megtalálhatók az igazság egyes darabkái.

Egyáltalán nem. Mint ahogy a New Age-es világban, itt is sokan lépnek elő rendkívül értékes információval vagy végeznek remek kutatói munkát, majd kezdik azt hinni, hogy mindent ők látnak jól és mások rosszul. Megemelkedett tétek mellett könnyű az egó rabjává válni, vagy még ha egy ilyen előadó általában kiegyensúlyozottan él, akkor is sajnos egy kis hibából elég gyorsan nagy következmények lesznek. Arról most nem beszélünk, hogy szándékosan is szítják az ellentéteket.
Az exopolitikai terület alapesetben magával hoz egy globálisabb látásmódot, egy magasabb tudatszintet is, de nem minden esetben. Hiába rendelkezik valaki viszonylag rendezett személyiséggel és virágzó spiritualitással, az ilyen körülmények kihozzák belőle a hibáit. Többen harcolnak a saját igazukért, vagy hogy az ő híreik és látásmódjuk legyen az elterjedtebb. Ezek ellenére mégsem muszáj leírni és eldobni vagy elítélni őket, mert a nagy kirakós játék egy darabkája náluk van. Itt is csak emberek tevékenykednek, nem megvilágosult mesterek. Amit alkotnak, az sokszor mégis előre viszi az ügyet, bár ezt ne értsük felmentésnek.